Aurora Lewis Turner-A tűzróka
Értékelés: 5/5
"A léleknek hét szintje van, és minden őrző vonzódik egyhez... Amaja egy titokzatos tűzeset után a mogorva, flegma, kissé életunt harcos, azaz a Vadász oltalma alá kerül. El kell hagynia Japánt, hogy kivegye részét a világ kezdete óta tartó háborúban; harcoljon a lelketlenekkel, és őrző váljon belőle. Magyarországra érkezik, ahol a Margitszigeten lévő, titkos Akadémián megismeri ikertestvérét, Alexandert. A két árva nyomozásba kezd, hogy kiderítse, miként haltak meg a szüleik. Ekkor még nem is sejtik, milyen titkok és rejtélyek övezik őket, miközben új barátaiknak is bőven akad rejtegetnivalója. Vajon kiderül, miért száműzték az ikreket a Föld két külön pontjára, hogy ott nevelkedjenek? Mi köze lehet az Elsőknek, akik maguk is lelketlenek, a testvérekhez és világunk pusztulásához? Vajon Amaja megbékél-e valaha a tűzróka jelenlétével, mely egyszerre perzseli fel az emberek és őrzők életét… És végül meddig tudja távol tartani magát a Vadásztól, aki felébreszti szunnyadó ösztöneit?Vámpírok, átkok, merényletek, boszorkányok, humor és romantika jellemzi ezt a különleges univerzumot, amely világunk álarca mögött rejtőzik."
Amikor megkeresett az írónő a könyvével kapcsolatban, alig hittem a szememnek. Nem is haboztam, egyből igent mondtam erre a nagyszerű lehetőségre. Már olvastam az írónőtől így reméltem, hogy hasonló élményre számíthatok. És nem csalódtam. Csak annyi a baj, hogy... MI EZ A FÜGGŐVÉG?! Bocsánat, bocsánat, ne szaladjunk ennyire előre. Nézzük inkább meg sorra a gondolataimat a könyvvel kapcsolatban, mielőtt még rátérnénk a folytatásra.
ELSŐ BENYOMÁSOK:
Nem a legjobb telefonon olvasni. Mármint elfárad a szemed, általában kicsik a betűk, és egyszerűen sosem áll kézre. DE! Hajnali 3-ig fennmaradtam, hogy befejezzem a könyvet. És sokszor tovább voltam ébren mint szoktam csak hogy még egy fejezetet elolvassak. Egy izgalmas kötet volt és alig várom, hogy a következő rész is ilyen nagyszerű élményt nyújtson. Volt egy kicsit Harry Potteres beütése a varázsiskola és különböző megoldandó rejtélyek miatt, de ez el is tűnt, amint az írónő egy egyedi színt vitt bele a mindennapokba, nem beszélve a bibliai utalásokról, a magyar vonatkozásokról és a férfi főszereplőről...😏
KARAKTEREK:
Ha egy szóval kellene jellemeznem őket, azt mondanám egyediek. Tetszett az, hogy mindenkinek megvan a maga nehézsége, problémája. Külön tetszett az, hogy nem csak az átlagos problémák kerültek elő, mint a nagy elit elnyomja a kisebbeket, pletykák terjengnek egy olyan történetről, ami nem is igaz, de nagyobb titkok is felszínre kerülnek, amik nagy bonyodalmakat okoznak. Ezekből most nem szívesen spoilereznék, de annyit elárulhatok, nem minden az aminek látszik ;) Hogy kicsit rendezzük a szereplőket, először a főszereplőn kívüli baráti körről szeretnék beszélni, majd rátérnék a fő párosunkra, akikért az egész könyv alatt izgultam és alig várom, hogy a folytatásban is tovább izgulhassak értük.
Tehát a főszereplő baráti köre egy igen szedett-vedett társaság. Kedvencem mindenképpen Astrid volt, a barátaival együtt. Szerettem a beszólásait, a kapcsolatát Hubával, egyszerű de nagyszerű karakter volt. A srácok igen érdekesek voltak a számomra. Édesnek találtam, hogy az elfeledett testvér csak az iskolán belül tud szótérteni a többiekkel, és minden áron megakarja óvni a húgát, amire valljuk be, nincs szüksége. Albát is nagyon megkedveltem, minden megszólalásából nekem az ICarly-ból Sam jutott eszembe. Ugyanolyan belevaló csajnak találtam, aki nem futamodik meg semmitől és ennek oka van. A legkevésbé kedvelt karakter, akit a könyv végére se tudtam teljesen elfogadni az Ruby. Számomra egy hisztis liba volt, aki egy ideig itt akar lenni máskor meg ott. Egy baráti társaság befogadta, aztán visszavágyik azokhoz, akik kitagadták... na ez nekem nem. Ennek ellenére nem volt vészes, inkább csak a felfogás idegesít, ami sajnos napjainkban is jelen van. Összefoglalva, a már jól megszokott baráti társaság az, ami összefogja a szálakat és egy helyre futtatja őket. Amajához. Legyen szó bármelyik karakter bármilyen gondjáról, a lány mindent tud és segít, ahol csak tud, ahogy a többiek is. Egy igazi közösség, amiket én úgy szeretek.
Na és itt jön igazán az én részem! :D A két főszereplő. A pár, akikért majd megőrültem minden este, amikor olvastam. És csak azért, hogy húzzam mindenki agyát, a lányról szeretnék tárgyilagosan beszélni, hogy aztán áradozhassak a Vadászról és a kapcsolatukról...
Amaja Japánban élt, amíg nem került át Budapestre. Amit igen furcsáltam, bár lehet elsiklottam felette, meg nem is ez volt a lényeg, de a kultúrális különbségek nem nagyon ütköztek ki. Ami nem nagy baj mert nem erről szól a történet, (ha valaki erről akar olvasni, ajánlom Egy csésze tea Tokióban című könyvet) de elfogadtam volna pár vicces jelenetet ezzel kapcsolatban. A személyisége és a belevalósága, kíváncsisága és magabiztossága a már jól megszokott tüzes természettel társul, ha hivatkozhatnék másik könyvre az írónőtől, nekem egyből Sere jutott eszembe A hatalom köve című regényéből, ami azért is vicces, mert konkrétan ellentétek lehetnének kinézetben. Na mindegy is, ez egy pici kitérő volt. A történetet az ő kíváncsisága viszi előre, mindent is ki akar deríteni, vagy szépen vagy erőszakosan. Néha ez egy kicsit idegesítő volt, hogy a saját gondolatait se tarthatta már meg az ember mellette, de ez az ami őt egy tökéletlen karakterré teszi. Arról nem is beszélve, hogy bármit megad, ha a családjáról van szó. Tényleg... BÁRMIT. Na de térjünk rá arra az emberre, akit mindannyian vártatok. A Vadász! Gyerekek! Ez a karakter eszméletlen. Olyan jól eltalálta az írónő, hogy bármikor, ha megláttam, hogy az ő része jön nekem is hevesebben kezdett el verni a szívem pedig az én életembe már belépett a nagy Ő, képzelhetem milyen lehetett Amajának. Kihozta belőlem azt a gyermeki rajongást, amit az SZJG óta kevés könyv tudott elérni. Egy kissé életunt harcos, akinek csípős beszólásai megnevettetnek ha gyenge, akkor meg rohannál segíteni neki, pedig tudod, azért haragszik a legjobban. Egy felemelő karakter. És ezek ketten, valami eszméletlen párost alkotnak. Imádom őket, nem tudok mit mondani. Az írónő mindig meg tud lepni. A hatalmas titokról pedig ne is beszéljünk. Leesett az állam, amikor megtudtam, és sejtésem sem volt róla.
TÖRTÉNETVEZETÉS:
A cselekmény igen gyors, feszes tempót diktál. Nem sok időnk van a pihenésre és emiatt érte el azt nálam, hogy hajnalig fennmaradtam és olvastam. Mindig jött valami új, egy probléma, amit meg kellett oldaniuk és ez is csak arra ad bizonyosságot, hogy az írónőnek hatalmas a fantáziája. Az elején belecsöppenünk egy tűzvészbe, majd különböző harcok árán egy iskolában lyukadunk ki, ahol a szülők múltja, az erő felkutatása és a beilleszkedés ugyanolyan nagy megpróbáltatásokat hordoznak. A Vadászról nem is beszélve, ő mindegyiket túlszárnyalta. Hihetetlen kaland 350 oldalba préselve. Nincsenek benne logikai bakik, furcsa kilógó jelenetek. És a legjobb. Megvan a sorrend. Azaz tudod mi miből következik, nem veszel el a részletekben. És ez adja neki azt a nagy kerek ívet, ami... ami félbeszakad. MERT NINCS MÉG VÉGE! Ami nem baj, csak pont egy akkora titokról került le a lepel, hogy tátod majd a szád és szerintem meg fogok őrülni, mire kijön a folytatás...
VÉGSZÓ:
Egy nagyszerű könyvről beszélünk, tele varázslattal szerelemmel és szenvedéllyel, amikről igen nehéz spoiler mentesen beszélni. Azt érzem, hogy egy olyan könyvet alkotott az írónő, amely egy bizonyos kor felett, megszeretettheti az olvasást a fiatalokkal. És fontos kiemelni, egy bizonyos kor felett. (És itt a 16-18 év közöttiekre gondolok.) Imádtam minden sorát. Olyan mintha egy tekervényes tűz lángjában próbálnál kiutat találni. Kalandos, eseménydús és igen megdöbbentő. És hidd el, végül te sem fogsz ellenállni a Vadász csábjának, egyszer be fog húzni a hálójába. Csak próbálj meg nem egy lenni a sok közül. ;)
Egy kérdés... Mikor jön a folytatás?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése