Nincs levegő.Nincs fény.Nincsenek érzések…Csak halál és háború uralja a földeket, amióta ellopták és elfordították A Világ Kerekét. A Kerék eltűnt, egyedül Xí, egy nyolcéves kislány tudja, merre lehet. Hépíng, a Vörös Birodalom császára tolvajokból, gyilkosokból verbuvál köré csapatot azzal a céllal, hogy megkeressék és visszafordítsák a szerkezetet. Ha sikerrel járnak, megmentik a háború sújtotta világot. Ehhez viszont az aranyló Lepel mögé kell merészkedniük, amely gyilkos fenevadként zabálja fel a földeket és rajta az életet.A csapat feje, Léto Blackhart kapitány kénytelen szembenézni a Vadon különös lényeivel, a Kék és a Sárga Birodalom csatáival, valamint a Lepel veszélyeivel. De közben a saját lelke is kockára kerül, ugyanis egy érzéketlen, hadifogoly nokturna, Zima is csatlakozik hozzájuk az ellenséges táborból.Zima azt a feladatot kapja, hogy a küldetés sikere érdekében védje meg Xít és Blackhartot, akár az élete árán is. Vajon a kapitánnyal lehetnek ellenségekből szövetségesek?Blackhart mennyire tudja titokban tartani sötét természetét, s mennyire tudja magát távol tartani a gyönyörű nokturnától? Célt ér-e a küldetés, mielőtt örökre bezárulna a Lepel?A Lélekdoboz az énünk legsötétebb és legmélyebb bugyrairól, az emberségről, a szabad akaratról és az önfeláldozásról szól.
Bevezetés:
Az együttműködés alatt lehetőséget kaptam, hogy előolvassam Aurora Lewis Turner most készülő regényét, amit ismét imádtam és a végére teljesen magával ragadott a történet.
Első benyomás:
Először fura volt, hogy a megszokottól eltérően most a kínai mitológiából kaptunk ízelítőt. Emiatt és még sok más miatt imádtam a történetet, a második felétől már csak pörögtek a lapok.
Történet:
A pirosak, a kékek és a sárgák háborúban állnak, de hogy már ki kezdte azt senki sem tudja. Viszont a Lepel egyre csak közeledik ami mindhárom népre halált hoz. Ami biztos, hogy Xí a pirosak egyetlen reménysége. Csak ő tudja merre van a világ kereke. A császár, védelmére martalócokból, egy függő kapitányból illetve két kék nokturnából álló csapatot állít össze. Mindenki tudja, hogy ez egy öngyilkos akció és hogy sorsukat egy 8 éves kislányra bízzák. De a császár szava parancs, így hát utazóink elindulnak, hogy visszafordítsák a világ rendjét.
Ami hosszú regényeknél elő szokott fordulni az a túlírtság, hogy nem tartja fent a figyelmet, illetve az ismétlődés. Bár voltak olyan harcok, amelyeknek nem volt nagy fontossága az elején, azokon túljutva egy izgalmas és egymásba kapcsolódó láncolatot olvashattunk tele akcióval és feszültséggel. Nem éreztem unalmasnak és ismétlődéseket sem vettem észre, aminek nagyon örültem.
Az előző könyv engem nagyon összetört és emiatt féltem ez mit fog hozni. De hála a jó égnek a szívemet félig meddig megkímélte és minden puzzle darab a helyére került a végére.
Karakterek:
Na amikkel bajban voltam kissé, de előbb vázolom a felállást. A nokturnák a kék nép által készített mesterséges katonák, akik nem éreznek semmit, nem értik az iróniát és csak parancsok teljesítésére alkalmasak. A női karakter is ide sorolható míg a férfi tökéletesen az ellentétje. Egy kapitány aki nem ismer kegyelmet, forró fejű és mindezek tetejébe utálja a nokturnákat. A közöttük kialakuló románc számomra nem volt a legerősebb, bár a végére mindkét szereplőt nagyon megkedveltem. Egyszerűen a könyv feléig nem éreztem a kémiát közöttük, azt hogy őket egymásnak teremtették. Mondjuk nehéz kémiát teremteni egy olyan emberrel, aki nem tud érezni, szóval mindenki kezelje ezt úgy ahogy tudja. :D Emiatt a kedvenc szereplőim nem a főszereplők közül kerültek ki, hanem a mellékszálból. Joe és Jonah bámulatos páros, úgy éreztem ők azok akik oldják a kemény hangulatot a könyvben. Az ízes beszédük mindig megnevetetett és a poénjaik mindig elvették a komolyságát egy-egy történésnek. Imádtam őket.
Xí karaktere érdekes volt, főleg miután kiderültek motivációi. Egy kislány, egy veszélyes világban különleges képességekkel, mégis a szerelem érdekli, talán jobban mint a küldetés. Amivel nem volt gond, kellemes színfolt volt a két főszereplő kapcsolatának alakulásában, és gyakran megmutatta, hogy néha egy kislány többet tud a szerelemről mint a sokat megélt felnőttek. Szerettem és egy elgondolkodtató háttértörténetet kapott, amin érdemes elmerengeni.
Blackhart még egy ilyen karakter. Sokszor éreztem a vívódását, a gyűlöletét, emiatt a függősége sem volt indokolatlan. Bár nehezen szerettem meg őt, már az elejétől fogva elfogadtam és talán ez fontosabb mint az, hogy szeressük. Persze az is. De amikor elfogadsz egy karaktert minden jó és rossz tulajdonságával sokkal közelebb kerülsz a történethez és úgy érzed te is részese vagy egy fejlődésnek. Ezért Blackhart egy igen különleges karakter lett az én szívemben.
Végszó:
Az új hangulat és mitológiai alap miatt kicsit nehézkesebb, én mégis úgy érzem, hogy egy rendkívül kalandos, izgalmas és magával ragadó történetet kaptunk.
Azoknak ajánlom aki szereti a nem annyira bonyolult politikai játszmákat, az elfogadás, a gyász témáját illetve az izgalmas de mégis szívet melengető történeteket.
A történet ezek mellett ágy akrobatikát és nem kis erőszakot tartalmaz, amit érdemes figyelembe venni a könyv elolvasása előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése