Nézzük át együtt: Az írisz emlékei

Sáfrán Judit: Az írisz emlékei 

Értékelés 5/4.5

"Egy lány, aki mindent elfelejtett.

Egy férfi, aki sötét titkot őriz.

Két lélek, mely örökre összeköttetett.

A tizenhat éves Cylia öt évvel ezelőtt elveszítette minden emlékét, s azóta sem sikerült azokat visszanyernie. Az éjszakánként rátörő rémálmok miatt pszichológushoz jár és az ő segítségével igyekszik helyretenni zavaros világát, ám ezt a szülei nem nézik jó szemmel. 

Amikor egy rémisztő támadás alkalmával a valóságban is szemben találja magát álombeli megmentőjével, Keinnal, ráébred, hogy képzelgéseinek köze lehet a múltjához, és senki sem az, mint akinek mutatja magát. A válaszok után kutató lány szembesül az igazsággal, miszerint egy hátrahagyott uralkodói ház leszármazottja, akit ellenségei, a hitetlenek üldöznek. Döntésre kényszerül; választhatja szülei bujdosó életét, vagy visszatérhet szülőhazájába, hogy megismerje a múltját, és vele együtt felvállalja a trónörökös szerepét. vajon képes beteljesíteni a sorsát egy párhuzamos világban, ahol mindent áthat az istenek ereje? El tudja fogadni, hogy az életével mostantól nem csak ő rendelkezik?

Az Örökölt királyság lendületes, lebilincselő első kötete egy nem mindennapi világba kalauzol el, ahol az emberi életek szétszakíthatatlanul összekapcsolódnak. Bele mersz vágni az utazásba?" 

 
Bevezetés:

Először is szeretném megköszönni azt a lehetőséget, amit az írónő és a kiadó kínált fel és elnézést kérni, amiért ennyit csúsztam. De egyszerűen annyi gondolat volt a fejemben, hogy nehéz megfogalmazni mit érzek a könyvvel kapcsolatban. Most sem érzem teljesnek, de igyekszem összeszedetten körbejárni ezt a nagy terjedelmű csodát, ami a végére már borzongatja az idegeinket és tőlem már lassan megszokott, hogy olyan könyveket hozok, amelyeknél kifejezetten szívbemarkoló a függővég, de annál jobban fogom várni a newline kiadó legújabb megjelenéseit. És nem is húznám az időt, vágjunk bele.

Fülszöveg:

Egy kisebb vázlatot írtam arról, hogyan szeretném felépíteni ezt a bejegyzést, hogy minél inkább átvilágítsam ezt a regényt és ennek első szempontja a fülszöveg volt. Egy jó fülszöveg (ha elolvassák :D) segít az embereknek a döntésben, hogy megtalálják a nekik való történetet, hogy ne csak borító alapján vegyenek le könyveket a polcokról. Mikor először megláttam a hirdetést én is egyből elolvastam a fülszöveget - mert a borító az megfogott az nem kérdés, egy műalkotás és nagy kreativitást igényelt ezt kitalálni - és rá kellett jönnöm ez az én történetem. Viszont nem jelentkeztem mert nem tudtam, hogy én vagyok-e a megfelelő ember a feladatra és őszíntén féltem. Innen üzenem azoknak, akik velem egy cipőben járnak, hogy jelentkezzenek mert nincs mit veszíteni! Na visszatérve. Én sok mindent szeretek, szinte minden felkelti az érdeklődésem (kivéve a horror) és ezért nem is volt nehéz engem becserkésznie.  A lényeg a lényeg a fülszöveg nem hazudik, kellően eteti a kíváncsiságot és talán azokat is meggyőzheti, akik rettegnek az ilyen hosszú kötetektől. Teljesíti a célját, kellően eltitkolja a fordulatokat és jól felvezeti a cselekményt, számomra ez 5/5

Első benyomások:

Huhh... hát mivel is kezdjem. Először is szeretnék nagy tapsot kérni az írónőnek, amiért több mint 600 oldalon keresztül fent tudta tartani az izgalmat. Nekem is csak azért sikerült elolvasnom ilyen későn mert nem szeretek telefonon olvasni, de egy idő után már az iskolában két óra között és esténként az ágyban egészen éjfélig vagy akár hajnali egyig olvastam. Számomra ez nagy szó. Az elején nehezen kezdtünk neki az egésznek. Nem akarok spoilerezni ezért igyekszem majd virágnyelven elmondani mind azt amire a soraim vonatkoznak, remélem ennek ellenére akik olvasták érteni fogják (vagy csak keressenek meg instán és elmondom :) ). Tehát kezdünk egy igen izgalmas résszel, amit időről időre felemleget a szereplő és később ez lesz az, amitől a történet új irányt vesz és a karakter kíváncsisága. Ami igazán nehézkes volt az elején azok a leírások. Minden kezdet nehéz és még nem is vagy belemelegedve a történetbe. Ez természetes és semmi baj nincs vele. Ez az első pár fejezetre jellemző, hogy kissé darabosak a leírások és néhol kizökkenthetik az olvasót. Viszont ez megváltozik, ahogy a cselekmény már kezd magától folyni és nem kell egy katalizátor, amely beindítja a történetet. Gyönyörű leírások vannak benne, viszont a karakterek kevésbé fogtak meg. Gyakran voltak olyan kitörések, amiket nem várnánk egy-egy szereplőről de ezt majd később, most ugorjunk a történetre.

Történet:

A történet negem magával ragadott. Nem csak a leírások de a kreatív megoldások és a világfelépítés is eszméletlen. Ráadásul fordulatokkal teli és fantáziadús. Világító szemű lemúrok, saját fesztivál, kannibál királynő. Szerintem erre 600 oldal sem elég, hogy kielégítse a világgal kapcsolatos kíváncsiságomat. Tetszett, hogy a vallás az, ami meghatározza a kultúrát, mindezek mellett pedig nagy szerepet kap a zene (ami szívügyem ;) ) és a színek, amelyekhez tartozik egy ismertető is, ami így visszagondolva, szépen leírja a szereplők személyiségét és gondollkodását. A társi kapcsolat pedig csak hab a tortán, szerintem ez nagyon kreatív. Az elején nekem nagyon úgy tűnt, hogy egy kicsit fiatalabbaknak szánt ifjúsági könyvet olvasok, leginkább Kein és Cylia kapcsolata miatt, de a végére rájöttem, hogy ezt nekem írták. Bár függővéggel ért véget a történet, a zsigereimben érzem, hogy most egy új irányt vesz a történet. Egy kicsit hátborzongató mégis izgalmas utat boncolgat az utolsó pár fejezet, ami nagyon de nagyon érdefeszítőnek ígérkezik. Várom mi fog kisülni belőle. Utoljára, szeretnék megemlíteni egy jelenetet, ami nekem mind történetvezetésben mind karakter alakítás szempontjából is tetszett. Igyekszem elmondani virágnyelven de azért itt hagyok egy nagy SPOILER feliratot, ha valakit már ez is zavar. Amikor a személy maga köré csavarja egyik főszereplőnket és hirtelen megváltozik a személyisége. Na az annyira jól meg lett írva, hogy én is alig vettem észre mégis érzékeltem egy idő után, hogy valami nem stimmel. És ez azért jó, mert ez hasonlóan játszódott volna le a való életben, ami miatt hhiteles lesz ez a történés. Egyszerűen bámulatos.

Történetvezetés:

Bár a történet és az alapkoncepció számomra igen nyerő volt, a történetvezetéssel már kettős érzéseim vannak. Volt, hogy nagyon berántott és faltam a lapokat és volt, hogy eröltetettnek éreztem, nem volt meg az a létfontosságú elem, amely továbblendíti a cselekményt és egyhelyben toporgunk. például, hogy a főszereplő kigondol valamit és a következő pillanatban egy másik mondja ki helyette, ami miatt lendül előre a történet. Ez kicsit furcsa volt, ennek ellenére átadta az izgalmakat, a feszültséget és logikusan követték egymást a megoldások és a küldetések.

Karakterek:

A karakterekkel sem vagyok kibékülve, hogy őszínte legyek. Először beszéljünk egyesével róluk, azután mesélek a barátságukról és végül a társi kapcsolatokról. 

Karakterek:

Cylia:

Főszereplőnket leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy csapongó személyiség. Még nem találta meg önmagát a történetben, bár igen céltudatos de kicsit idegesítő reakciói vannak néha, bár valahonnan fejlődni kell. Sokan önzőnek gondolják, bár én ezt nem így láttam sőt, az a sok hálálkodás már a barátainak kicsit kiverte nálam a biztosítékot. Nem tartottam önzőnek, amiatt mert a barátait belerángatta egy öngyilkos akcióba. Ugyan már! Megesik :D. Szerintem nem cselekedett semmi rosszat, csak céltudatos volt és néha félős.

Kein:

Na hol is kezdjem. Ahogy már az instagram posztban is említettem, neki kéne lennie a hercegnek fehér lovon, akit elsőre megszeretek, de nem így lett. Kein vagy zárkózott vagy bőbeszédű vagy nyálas a számomra. A zárkózott még lehet jó is de az hogy egyszer megnyílik majd utána nemsokkal bezárkózik kicsit összezavarja az olvasót. engem legalábbis biztosan. Kicsit nyálas is volt de szerintem ez a társi kapcsolat hozománya, amit mindjárt lejjebb kifejtek. 

Erik:

Örüljön, hogy nem velem találkozott a szökőkútnál, mert betört orral és széttört mogyorókkal tért volna haza. Rettenetes karakter, akit csak a végére lehet elviselni. De ő ilyen, neki ez a feladata, és csak jó lehet, hogyha ilyen érzelmeket vált ki belőlem. Ilyen idegesítő emberek léteznek, és egy rajzfilm karakter jutott eszembe, amelyik mindig szúr de csak azért mert nem olyan jó mint a többiek. Kicsit eltúlozza a viselkedését, emiatt válik idegesítővé. Szerintem az első pár soromtól eltekintve nagyszerű karakter.

Héron+Sophie:

Ők ketten voltak a kedvenceim. Okosak rátermettek voltak, nyugodt természetűek, és Héron testesítette meg nekem a tökéletes hozzáállást a párkapcsolathoz. Se nem nyálas, se nem tartózkodó. Lehet velem van a baj :D. Sophie pedig egyszerűen vitte a cselekményt. Mindig tudta mit kell mondani, mit kell tenni és áldozatot hozott ha kell. Számomra igazi kedvenc. Azt tudni kell, hogy ők voltak az ismertető a könyvben. Ők avatták be Cyliát az új világba ezzel együtt mi is megismerhettük azt az új környezetet, ahol a történet nagy része játszódni fog. Bámulatos, ahogy ezt megoldotta az írónő.

Chlodvig:

Másik kedvencem. Bár nem tudtam meg róla sokat egy érdekes karakter, aki mindig ott van ha baj van, bár senki nem kéri a segítségét. Ebből majd adódnak is problémák, de nagyon szeretném, hogy jó véget kapjon az ő története, mert nagyon megérdemelné. Egy tipikus rosszfiú, aki azért vált azzá, mert a sors elbánt vele. Imádom! :D

Barátság:

Ezt nehéz összefoglalni, mert a nagy részük társi kapcsolatban van a másikkal. Mégis példamutató összetartás van a csapatban és hiszem, hogy így bármilyen akadályt át tudnak ugrani, ha nem szakadnak szét. Bár ismét megjegyezném, hogy a folyamatos hálálkodás gondolatban felesleges volt a számomra. De inkább gondolja ezt mint a semmit :). 

Társi kapcsolat:

Azért szeretem ezt a történetet, mert teljesen más alapokra épít. A vallás egy új formájára. A szerelem egy új formájára, amolyan az előre elrendeltetett házasságéra. És ezen úgy éreztem nem csak nyert de bukott is a történet. Bár az elejétől tisztázva volt, és tudtuk hogy Cylia kihez fog kötődni, ez annyira alapvető volt, hogy az ő kapcsolatuk már nem volt izgalmas, ezért kellett titkokkal átszőni az egészet, és nem mindent kiadni egyszerre. Ráadásul két hasonló karakter van, aki ugyanúgy áll a kapcsolathoz (Kein és Héron) csak az egyik nyálasabb mint a másik. Bár a végére fordul a kocka (és ezt most szépen mondtam), számomra a kapcsolatuk csak egy plusz volt, nem éreztem azt az izgalmat, hogy hogyan fognak egymásba szeretni, mert talán nem is ez volt a célja. A történet nem a szerelmi szálra fókuszálódik, és ez tetszik is meg nem is, igazából vegyes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Mert lehet hogy ha nem az elejétől tudjuk, hogy ő az igazi, hanem csak plátói marad, és a közepénél kezdenek összemelegedni, lehet jobban megszerettem volna őket. Nem tudom, ez már csak a mi lett volna ha, ennek ellenére, örülök, hogy egy teljesen új perspektívából tekintett erre a kultúrára.

Összefoglaló:

Talán a végére kicsit szédszedtem a történetet és a karaktereket, de eszem ágában sincs elrettenteni ettől a könyvtől senkit. Ezek az én meglátásaim, amit vagy el kell fogadni vagy legyinteni rá. Imádtam a történetet, szeretettel gondolok erre a könyvre vissza és sok minden megmaradt, ami miatt többször is eszembe fog jutni, ebben biztos vagyok. Bátran fogom ajánlani minden fantasy rajongónak, aki szereti az ilyen történeteket, mert egy kalandos utazás volt, amelynek korán sincs vége és remélem a következő rész is ugyanolyan élményt fog nyújtani, hacsak nem jobbat. Ez a könyv olyan mint egy vadonban termő növény bimbója. Amíg ebben a formában van bármi lehet belőle és miután kinyílik csodálatos virágot fog hozni. Köszönöm mégegyszer a lehetőséget. 

Végszó:

Végül szeretnék nektek jó vakációt, és kellemes kikapcsolódást nyújtani, vegyetek a kezetekbe minél több könyvet, a book buying ban-t tartó embereknek kitartást és mindenki találja meg, azokat a könyveket, amikhez leginkább kedve van. Én búcsúzom mára. Szép napot nektek. :)

Vh