Glendon Swarthout: Őrület és szerelem
Értékelés 5/4
Ez a könyv az amerikai Vadnyugat első telepeseinek döbbenetes története az 1850-es években. Azokat ünnepli, akikről eddig sosem hallottunk: a bátor nőkről, akiknek elméjét és lelkét meggyötörték a keserű megpróbáltatások. Keresni kell egy „hazatérítőt”, aki visszakíséri néhányukat keletre, egy szanatóriumba. Amikor a vidék egyetlen férfija sem vállalja, a feladat Mary Bee Cuddyra száll, a rettenthetetlen és leleményes vénkisasszonyra és volt tanítónőre. Mary Bee legyen bármilyen bátor is, tudja, hogy egyedül nem járhat sikerrel. Egyetlen útitársat talál csupán, az alantas George Briggset, a földfoglalót. Így kezdődik hát útjuk kelet felé gyarmatosítás, megpróbáltatások, indián támadások, jégviharok és magány közepette. A feszes, pergő kalandok sorából időtlen klasszikus született.
Írónk már nyugovóra tért de itt hagyta nekünk ezt az igazán tanulságos könyvet. Rengeteg mély mondanivalót zúdít az olvasóra egy ilyen rövid, 270 oldalas terjedelmen keresztül. De kezdeném az elejéről.
A könyv végén az író leírja, milyen nehézségeken kellett keresztüljutnia, mennyi energiát fektetett bele abba, hogy könyve történelmileg viszonylag hiteles maradjon. Ebben családja is segítségére volt, együtt olvasták az emlékiratokat, hogy megtudják mi történt a telepesekkel akkor. Ez adja a könyvnek a nagy részét és a mély mondanivalóját, hiszen tudod, hogy amit olvasol az nagy valószínűséggel igaz, vagy nagyon hasonló történhetett akkoriban.
Kezdetben nem igazán éreztem magaménak a történetet. Semmit sem értettem és az első oldalak után megakadtam volna, ha nincs az a női főszereplő akinek életére és sorsára igazán kíváncsi lettem. A könyv háromnegyedéig ő vitte a hátán az egész vontatott történetet amely lehet, hogy történelmileg hiteles, de izgalmasnak nem mondanám. A cselekményben mindig volt valami hurok ami egy kicsit megbolygatta a szokásos utazós leírásokat, de aztán ismétlődött a folyamat, egészen addig ameddig nem történik egy olyan tragikum, amit egy cseppet sem fogadtam el. De ezt nem szeretném elárulni, mert a könyv nagy fordulata is ez volt.
Szereplői erősek, függetlenek, ameddig el nem kezdik egymás életét befolyásolni. Sokszor azt éreztem, hogy a szereplők olyan dolgokat tesznek amik megmagyarázhatatlanok, gyerekesek. Ezért sem lett kedvencem a könyv, hiszen annyi múlt a szereplőkön, és a végén mégis ellaposodak, eltunyultak.
Ennek ellenére, bátorítok mindenkit arra, hogy olvassa el. Lehet nem lesz egy kedvenc, de sok olyan dolgot taglal amit nem biztos, hogy hallottál a történelem órákon. Történelmi hitelessége beleég az agyadba, kötélen táncoltatva visz végig ezen a hosszú úton, és vagy abbahagyod a könyvet és leesel, vagy végigtáncolod, és igyekszel tanulni belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése