"Káin, az Elsők legfőbb fegyvere, az őrzők leghalálosabb ellensége visszatér, hogy felnyissa a hét pecsétet, és elhozza a világ pusztulását.
Amaja a poklot is megjárja, hogy ezt megakadályozza, és megmentse szerelmét. A halál és újjászületés körforgásába beleszólni viszont nehéz, nagy árat követel.
Mágikus utazás kezdődik a Gellért-hegytől fél Európán és Mexikón át egészen Japánig.
Vajon az ikerlángbűbáj megoldást kínálhat egy rogyadozó világ minden bajára? Ki marad életben a katasztrófák során? S vajon ők járnak jobban, vagy az utolsó nagy háború hősi halottai?
A pecsétek nyílnak. Világunk összedőlni látszik..."
Bevezetés:
Amikor megkaptam a lehetőséget azt hittem hanyatt vágódok a székkel, amin éppen ültem. Számomra minden ilyen lehetőség egy hatalmas élmény és jelentőségteljes pillanat és örülök, hogy ismét, és remélhetőleg nem utoljára fogadsz bizalmadba Aurora Lewis Turner. A trilógia lezárása fantasztikus lett és remélem minél több emberhez eljut majd. Az írónő instagram oldalát és molyos oldalát megtalálhatjátok a szavakra kattintva.
Első benyomás:
A könyv elolvasása után azt kívántam, bárcsak újra elölről kezdhetném az egészet úgy, mint elsőre. Általában sikerül megfogalmaznom az érzéseimet egy könyvvel kapcsolatban, itt nem tudtam. Sírtam, nevettem, haragudtam, sajnáltam, egyszerűen nincs egy érzés, amely leírná ezt a történetet. Egyszerűen bámulatos volt és letehetetlen. (Mivel ismét estékbe nyúlóan sikerült 4 nap alatt kiolvasnom az egészet :) )
Történet:
Káin ismét az elsőknél és Amaja pedig rettenthetetlenül keresi a megoldást erre a problémára. Viszont a világ a pusztulás útjára lép és az ikreknek mindent meg kell tenniük a világuk sorsáért. Szerelemben és háborúban mindent szabad, szokták mondani, de ha a kettő közül választani kell, melyik fog győzedelmeskedni? A finálé nem is lehetne ennél grandiózusabb. A fent említettek nem fedik le a teljes történetet. Ennél csak több történik, hiszen átszelik egész Európát a megoldásért, megjárják az élet és halál kellemetlen bugyrait, miközben szerelmi életük egyes személyeknek összekuszálódni látszik. Ez egy izgalmas és mérhetetlenül nagy finálé, ahol az írónőnek érzékelhetően elszabadul a fantáziája.
A történet, amire természetesen mindenki kíváncsi a főszálon kívül, az Amaja és a Vadász közös sorsa. Bár nem rajtuk van most a hangsúly, (azért az Elsők nagyobb elsőbbséget élveznek a világvége közeledtével) nagyon sok szituációt színesített az ő kapcsolatuk. Sokkal nagyobb érzelmi mélységet kaptak Amaja és a Vadász tettei és emiatt az a bizonyos monológ igen meg tudott siratni. Pedig nem. Nem szoktam sírni. (Még párom is megkérdezte, hogy jól vagyok-e) A végén meg hát... gyerekek én azt is megkönnyeztem pedig tényleg nem szoktam. Ebből is látszik, hogy ez a könyv mennyiben más mint az eddigiek. Játszik az érzelmeinkkel és mi, mezei olvasók meg azt se tudjuk, hogy üvöltsünk, izguljunk, féljünk, sírjunk vagy éppen örüljünk. Na EZ egy érzelmi hullámvasút a javából.
A világépítésben most sem csalódtunk. Ha eddig fantáziadús volt, akkor most teljesen elvarázsolt. Voltak olyan dolgok, amiken nevettem, de volt, hogy csak csodáltam az egészet, mert nem hittem el, hogy ez tényleg megtörténhet. De ebben a történetben minden lehetséges. :D
Egy gondom volt magával a történettel, ami számomra nem vont le csillagot mert értem miért történt a dolog, de azért meg kell említenem. Kicsit könnyű volt. Például volt egy kérdés, ami egy fontos rejtvény lett volna, de nem is okozott nekik nehézséget, átjutottak rajta, pedig direkt azért állították a szereplők elé, hogy ne jussanak tovább. Persze ez később megváltozik, de másik alkalom, hogy az elején például meg se akadályozzák a szereplőt, hogy "hülyeséget" csináljon (gondolok én a tükörben élő szellemünkre), csak elmondja mit kell ahhoz tennie, hogy elvégezze a hülyeséget. És ez nem feltétlen volt rossz, mert megértem, hogy valahogy tovább kell engedni a cselekményt, csak számomra azok a párbeszédek egy kicsit természetellenesre sikeredtek. De ez a ritka esetek közé tartozik (szerintem ez a két alkalom volt) és hangsúlyozom, nem vettek le az értékelésből.
Utoljára szeretném megemlíteni, hogy az írónő nagyon jól bemutatja mi történne, ha esetleg bekövetkezne az apokalipszis. A COVID járvány igencsak bepánikoltatta az embereket, annyira hogy az összes WC papír eltűnt a boltok polcairól, így most is láthattuk, hogy az emberek pánikban mennyire elfelejtik, hogy kell embernek maradni. És bár az őrzők itt tesznek róla, hogy ez megoldódjon, érdemes elgondolkodni azon, hogy mi történt volna, ha ezt nem lépik meg a mágusok. Kicsit elkeserítő.
Karakterek:
A befejező kötet mindig egy számadás. A karakterfejlődés íve most ér révbe, a szereplők itt találják meg igazi valójukat és rájönnek életük igazságaira.
Amaja sokkal önfeláldozóbb lett, amely a makacs és önfejű természetével nem igen jó kombináció, mert mindenkiért is szó nélkül a tűzbe ugrik (azt, most tegyük félre, hogy neki ez nem nagy kunszt a képessége miatt). Szerettem azt ahogyan kiállt magáért, és örülök, hogy kinőtt a gyerekes hozzáállásból és felnőtt a feladataihoz. Épp ideje volt. Ráadásul az áldozata a végén, az én szívemet is megdobogtatta, mert tudom, hogy ugyanígy cselekedtem volna.
Alexander kicsit visszafejlődött a szememben, bár igen humoros módon. Félreértés ne essék, imádtam, mert megmaradt annak a komoly, szeretetteljes srácnak, aki jó báttyhoz híven őrzi ikertestvére minden rezdülését, de könyörgöm a szerelmi élete, meg hogy mennyit ért a nőkhöz valami nevetségesen botrányos. Én azt elhiszem, hogy két tűz között van és bárhogy cselekszik az rossz lesz, de azért felnőtt módjára is el lehetett volna intézni az ügyet. De így legalább több humor jutott a könyvbe. Azon meg végképp jót szórakoztam, amikor Amaja nem tudott elmenni abból a jelentből, ami éppen történt... kétszer is :D (SPOILER: legalább megtudta mennyire jó a tesvére az ágyban, vagy hogy melyik barátnőjével jobb az összhang. XD Jóvan abbahagytam, de ezen tényleg nagyon nevettem :D)
Na és a Vadász, aki mindenkinek kedvence. Szerettük volna, hogy megváltozzon? Nem! Megtörtént? Kissé. A könyv elején megesett rajta a szívem. Annyira mély érzelmeket hozott át rajta keresztül az írónő, hogy azt hittem megszakadok. Később pedig látszik, hogy emiatt teljesen átfordul és nem hagyja, hogy Amajának baja essen. Ez gyakran brutális áldozatokat követelt, ami kockára tette a kapcsolatukat is. Megmaradt a mi ironikus hiénánk, aki gyakran gondol az ágyra (na nem azért, hogy aludjon), de sokkal romantikusabb lett és látszik, hogy a halál, mennyire meg tudja változtatni az emberek hozzáállását szeretteihez. Na és az a monológ... amint fent lesz molyon a könyv felrakom. :)
A többiek megmaradtak, bár mindenkinél történt valami, ami egy kicsit beárnyékolta vagy feldobta az életüket. A háború áldozatokat követel és ők se maradtak veszteségek nélkül, de több emberre rátalált az igazi, amelynek nagyon örülök. Kedvenc mellékszereplőm lett Alba, imádtam a stílusát és a hozzáállását a dolgokhoz. Az Elsők pedig értették, hogyan kell megbotránkoztatni az olvasót. Tetszett, hogy Éva nem játszotta az ártatlant, szinte pszichopata módon gyilkolt, bár az számomra igazán vicces volt, hogy ő hordta kettejük között a nadrágot is. :D Ádám csak asszisztált a dolgokhoz legtöbbször. A grandiózus belépőről és a feszült összecsapásról pedig nem is beszélek, ezt meghagyom nektek.
Végszó:
Nehéz végszót írni úgy, hogy nem írhatom: várom a folytatást. Egy sorozat befejezése mindig is kihívás nemcsak az író, de az olvasó részéről is. Igazi akciódús befejezés, amely biztosan nem hagy szemet szárazon, hiszen van benne szerelem, kaland, háború. Kell ennél több?
Egy hosszú út végére értünk, Amaja és Jack története ezennel lezárult, amit nagyon sajnálok. Szerettem minden pillanatát és ezúton is köszönöm még egyszer a lehetőséget. Fáj a szívem és nem tudom ezentúl mi lesz velem, de ez így van rendjén.
Ahogy az előzőre is mondtam: Ez egy jól megkomponált szimfónia. Összetör és a lelkedig hatol. Vártam az utolsó kalandjukat, de azt nem gondoltam, hogy ennyire fájó lesz elengedni őket.
Ajánlom a sorozatot azoknak, akik nem riadnak vissza egy igazi eseménydús fantasy regénytől, szeretnek szenvedni a szerelemtől és elolvadni minden érintéstől. Eközben pedig megküzdeni a világ démonjaival és a sajátainkkal.
Vége
Én megköszönöm a figyelmet és a lehetőséget. Olvassatok sokat én meg elköszönök mára.
Vigyázzatok magatokra! :D
Vh
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése