Értékelés: 5/4.5
Brielle Witter azt hitte, hogy megtalálta az igaz szerelmet, gimis barátja, Mark Baker mellett.
A fiú vezette őt, egyengette az útját, mire rá nem jött arra, hogy azt az életet éli, ami nem őt teszi boldoggá, hanem Mark-ot.
A fájdalom, a megaláztatás, amit a lány elszenved miatta, arra készteti, hogy maga mögött hagyja a múltat, és új életet kezdjen egy Misthole nevű északi kisvárosban, mint feltörekvő zenész egy jól menő művészeti akadémián.
Itt ismeri meg az új kezdetet, és egy új lehetőséget, Jamie Henderson, a befutott senior éves gitáros személyében, aki bár elejétől fogva sejti, hogy Bri múltjával nincs valami rendben, mégsem tud parancsolni magának, és úgy dönt, megpróbálja meghódítani ezt az elveszett női lelket. Csak hát ő Bri mentora. A lány meg a diákja. Ezt a kapcsolatot pedig nem nézik jó szemmel az akadémián.
Vajon a jó útra tért múlt, a megbocsátás fog győzni a végén, vagy az új kezdet és a mindent felemésztő szenvedély?
Bevezetés:
Először is, mint mindig, nagyon hálás vagyok a recenzióért az írónőnek, akinek oldalát ide kattintva elérhetitek. Ellyne. Nagyon köszönöm, hogy megajándékoztál a történeteddel, és örülök, hogy beszélgetéseink során közelebb kerültünk egymáshoz. Fantasztikus érzés, amikor egy író ennyire közvetlen az olvasóival bár ezt a témát már megtárgyaltuk. ;)
Fülszöveg:
Amit kevesen tudnak rólam az az, hogy nagy zenekedvelő vagyok. Furulyáztam, énekelni tanulok, így a zene mint téma, nagyban behálózza az életemet. Ezért is nagyon örültem, hogy egy zenével megspékelt romantikus történetet kaptam, amit a fülszöveg is ígért.
Első benyomások:
Egy kicsi idő eltelt mióta olvastam Bri történetét de azóta is kellemesen gondolok vissza az egész kalandjára a Misthole akadémián. A történet felemelt kicsit összetört de sosem hagyott teljesen magamra és emiatt egy melegség öntötte el a szívem miután elértem az utolsó oldalakat. Egyszerűen nagyszerű volt.
Történet:
A történet a múltbeli emlékekkel kezdődik, mely engem teljesen megrázott. Nekem nem volt részem ilyenben (hála a jó égnek) és kívánom, hogy senkinek se legyen ekkora traumája egy kapcsolatban. Az egész lendületét, az egész történet katalizátorát ez a néhány fejezet adja. Nem is kellett több, magyarázatot adott mindenre, amit főszereplőnk mond vagy cselekszik. Ha volt is problémám a történettel, a szerelmi szál bőven feletette velem mindezt. Mégis maradt hiányérzetem az olvasás után, amit lehet nem a történettel, hanem a karakterekkel tudom magyarázni, így azt később, bár a "problémám" ide tartozik. Egyszerűen kicsit talán... egyszerű volt. Minden olyan könnyedén megoldódott. És talán ez a féle katarzis nem töltötte meg a szívem az "Ez az végre minden helyre jött! Így kell srácok! Ügyesek voltatok!"(-amit ordítok a könyv elolvasása után :D) élménnyel, hanem inkább melegséget hagyva a szívemben az "örülök, hogy minden rendbe jött. :)" érzéssel zárult. Amivel nincs is baj, mert ennek is megvan a maga közönsége, de bennem ez ragadt meg. :)
Karakterek:
Na a karakterek. Igazából azt terveztem, hogy egybe veszem őket, de mégis szeretném a két főszereplőt külön venni a többitől és azután rátérek arra, hogy nekem mi a véleményem összességében, mi volt az, ami a hiányt előidézte nálam.
Brielle: Bri karaktere nagyon közel áll a szívemhez. Nemcsak a szeretnivaló személyisége miatt, hanem mert ugyanaz volt énekből a problémája mint nekem. Képes voltam kizárni a külvilágot és semmi kontakttal végig nyomni egy dalt. Ezért is tudtam annyira átérezni, hogy milyen nehéz nyitni és áttörni a negyedik falat. (Vagy éppen megtartani, ez attól függ mit tanulsz :D) Hatalmas piros pont volt az elején, hogy az írónő megmutatta, hogy egy mérgező kapcsolatot el kell vágni, és nem szabad hagynunk, hogy a sorsunkat átírja. Mindenki maga írja a saját könyvét és ebben csak társra lelhetünk, akivel közösen folytathatjuk. Tehát Bri lett a történet sztárja számomra és nem véletlen. :D
Összességében kedveltem a szereplők jellemét, az összetettségüket. Látszik, hogy mindenkinek volt egy apró gondja ami a végén megoldódik és tudtak fejlődni. Mégis kicsit lapos lett számomra ez a jellemfejlődés. Persze problémájuk megoldódott. Bri kiállt a nagyközönség elé egy saját dallal, Jamie-nek végre bekötötték a fejét, de úgy összességében nem változtak. Mark volt talán az, aki a végső ütést rám mérte, mert megváltozott. Lehet rosszul érzem, de Jamie és Bri kapcsolata elviselt volna egy kicsit több kockázatot a munka elvesztéséért, de ez maradjon meg nekem :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése