Amaja egyik ellensége oltalma alatt tölti a nyarat, távol ikertestvérétől, de túl közel a Vadászhoz. Jack lelke és a világ sorsa múlik most azon, hogy tartani tudja-e a távolságot. Alexander életveszélybe kerül, ezért Amaja versenyt fut az idővel és meg sem áll az Urál hegységig.Az Akadémiára visszatérve rejtélyes halálesetek történnek. Amaja is gyanúba keveredik, ezért kérdéses, hogy barátaival való kapcsolata kiállja-e az idő próbáját.Vajon kihez köthető a gyilkosságsorozat? Lelketlenek játszották ki az Akadémia védelmi rendszerét, vagy ismét árulóval van dolguk? Vajon a barátság elég erős kötelék, és a vágyat felül tudja írni a kötelességtudat?Ikerláng, különleges lények, mágia, vérfagyasztó halálesetek és a régmúlt boszorkányai ütik fel fejüket ebben a nem mindennapi világban, ahol a döntéseken életek múlnak.A homok pereg. Az idő lejár.
Bevezetés:
Az első rész olvasása után nem is volt kérdés, hogy kíváncsi vagyok-e a következő részre és hálás vagyok, hogy a munkám alapján megbíztál a második rész elolvasásával is Aurora Lewis Turner. Számomra egy eszméletlen érzés, amikor másodjára is bizalmadba fogadsz és úgy gondolod, a köteted olyan kezekben kötött ki, aki szeretni fogja a történetedet. Igyekszem a legtöbbet kihozni magamból minden egyes alkalommal. :) Természetesen nemcsak ez a regénye létezik az írónőnek, szóval az instagram oldalát itt, a moly oldalát pedig itt érhetitek el.
Első benyomások:
Amikor a végére értem egyértelműen elfogott a keserű boldogság, az izgatottság, a fájdalom, az a tipikus: Ó nemár! Ennek nem így kéne történnie! érzés. Természetesen nem lezárt a történet és ezért is vagyok rettenetesen türelmetlen a harmadik résszel kapcsolatban, mert ordítani tudtam volna, amikor befejeztem. Egy csavaros fordulatokban gazdag könyv, ami sosem fogy ki az ötletekből és mindig meg tudja lepni az olvasókat.
Történet:
Amaja ismét hatalmas bajba keveredik, ugyanis iskolájában gyilkosságsorozat veszi kezdetét. A barátságai kezdenek megfakulni, a testvére veszélybe kerül, a Vadász és közte pedig izzik a levegő. Természetesen akadnak még lelketlenek, ősellenségek, és az Elsők se maradhatnak ki a buliból. Minden adott, hogy egy jó második részt hozzunk össze, ami egy eredményes felvezetés a későbbi fináléhoz. Bár a teljes történet hosszú távon az Elsőkkel való végső harc előkészítése, most nagyobb hangsúlyt kap a Vadász és Amaja kapcsolata és a barátságok mérhetetlenül nagy fontossága.
Nagyon szerettem róluk olvasni, igazán élveztem minden együtt töltött pillanatukat (kivéve az utolsót). Az írónő ért hozzá, hogyan éheztessünk ki egy olvasót arra, hogy vágyjon arra a bizonyos szóra, érintésre, csókra és nem először csinálja ezt. :D
A fantázia, a kreativitás folyamatosan jelen van a könyvben. A jelenetek abszurditása mégis könnyed természetessége alapozza meg a történet lendületét, irányvonalát és azt érezheted benne, hogy igen... bármi megtörténhet. Most lehet, hogy furának hangzik de mégis földhöz ragadt, logikus az egész. És én ezt úgy szeretem. Néha csak megfigyelek egy-egy jelenetet és rájövök mennyire pillangó hatás van minden egyes történésben. Az egész egy jól megkomponált eseménydús szimfónia. Talán egyetlen kifogásom lehet az egészre, amit fontos megemlítenem, hogy Amaja és a Vadász kapcsolata kicsit elnyomta a többi szálat, viszont azt is meg tudom érteni, hogy ez nagyban hozzájárult a végső oldalak cselekményéhez. Egy kicsit sok intim gondolat is megjelent a könyvben számomra, amit indokolatlannak tartottam, viszont ez nem vett el az élményből és ez csak az én ízlésemnek egyik ficama.
Karakterek:
Az egy részes könyveknél azért könnyebb a karaktereket nézni, mert a fejlődés nem nyúlik meg, egyszerűbb áttekinteni a fokozatokat. Viszont egy sorozatnál, egy rész alatt nem feltétlen fejlődnek a szereplők, vagy ha igen, akkor sem sokat. Amaja is ugyanígy járt, bár a kezdeti forrófejűség és tapasztalatlanság oldódott, még mindig ugyanaz a tüzes, megfoghatatlan vad lány maradt, akit az elejétől fogva megismerhettünk. Számomra ez tetszett, bár néha egy kicsit már idegesített, a néhol gyerekes viselkedése. A barátai viszont egy kicsit estek a szememben, kivéve a testvére Alexander. Bár a körülmények igen szélsőségesek és emiatt nehéz belegondolni a szituációba, én akkor se hagytam volna ott Amaját. De ez az én véleményem. Jack a regény végére vitte nálam a prímet. Addig játszotta a szépet, hogy azt mondtam elég legyen, ő pedig az utolsó oldalakon abba is hagyta. Helyette megolvasztotta a szívemet, engem is elcsábított, majd kést döfött a szívembe és jól helyben hagyott. Hát lehet ilyet csinálni? Nem, de megtette. Hatalmas jellemfejlődést tanusított, mellyel magával rántotta Amaját is a végére. Az az egoista rossz fiú eltűnt a színről és végre egy kis gyengéd érzelem is szorult belé. Egyik kedvenc lett így, de eddig is az volt. Összegezve, legyenek élők vagy holtak, érzelmeik viszik előre az egész történetet és érzem, hogy köztük vagyok, én is velük élek.
Végszó:
Nehéz úgy végszót írni, hogy még nincs vége a kalandnak, de én ezt a történetet ugyanúgy élveztem, mint az elsőt. Tán nem meglepő. Bámulatos és fantáziadús regény, mely egyszerre tölt meg boldogsággal és keserűséggel. Bátran ajánlom azoknak, akik vágynak az izgalomra, a szerelemre és a szenvedélyre, mert ebben a történetben nincs hiány!
Én megköszönöm a figyelmet és a lehetőséget. Olvassatok sokat én meg elköszönök mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése